It`s My Life - Életem napjai

Amíg Münchenben alig láthattam valamit a küzdőtérről, addig Ebreichsdorf maga volt a legcsodálatosabb koncert, amin valaha részt vehettem. Münchent még ki sem hevertem, eljött június 3-a. Hazaérve a munkából összepakoltam, és egy délutáni busszal elindultam fel, Pestre, hogy onnan aztán Anettékhoz utazzam. Azt hittem, kevesebb cuccom lesz, mint Münchenhez volt, de nem úsztam meg a nagyobb hátitáskát. A Szombathelyre szóló IC vonatjegyet még Vácott megvettem, s anyukámnak hála féláron jutottam hozzá. Csodálkoztam, miért adott a nő két jegyet, de mint később kiderült, az egyik a menlevél volt. Odafelé vettem egy kis ajándékot Anett szüleinek, de még ezek után is maradt időm egy zónázó vonatig. Hat előtt értem be Pestre, aztán onnan irány a Keleti. Az IC jegyen figyelnem kellett, melyik kocsiba, és melyik székre szól a jegyem.Következett tehát a 3 órás utazás, amire jobb, ha az ember felkészülve megy: hideg élelem, víz, egy kis olvasnivaló legyen nálad! 19.00-kor indult a vonat, és 23.00 előt ért be Szombathelyre. Ott épp felhőszakadás volt, és Anett sem tudott volna az autójával átjönni az átjáró alatt, annyira állt a víz, még a váróteremis, amin átmentem teljesen úszott. Na az időjárásról ennyit! Tudtuk, hogy sok jóra nem számíthatunk, már néztük neten, milyen időt jósolnak a hétre errefelé. Imádkozhattunk, hogy a koncin ne szakadjon az eső. Anettékig Taxiztunk öt percet, aztán megérkeztünk hozzájuk. Lepakoltam,  majd mentünk fürdeni. Ettem pár falatot, majd megcsodáltam Anett Jovis szobáját! Tényleg nagyon szuper, főleg az az óriási kis képekből összerakott fotó tetszett ami a falon lóg. Próbáltunk pihenni az indulás előtt, reggel 7-re terveztük a kelést. Egész jól aludtam ahhoz képest, hogy idegen helyen voltam, de szegény Anett alig fért el miattam! Másnap aztán frissen keltünk, gyorsan összecuccoltunk, aztán Anett faterja vitt ki minket Dorfba, ami egyébként irtóra rendes volt tőle! Velünk jött még Ayka nővére meg keresztlánya is, aki 15 évesen élete első Jovi koncijára utazott velünk. Kriszti hozott útitervet, így nem tévedtünk el, meg egy talpra esett csaj, jó a németje is, úgyhogy nyugisan átértünk Dorfba úgy fél kilenc körül. Tudtuk, hogy jó helyen járunk, ugyanis a behajtón már több helyen ki volt plakátolva, hogy Bon Jovi erre, és cak követni kellett. Utólag bánom, hogy az egyik ilyen posztert nem csentem el, mert nagyon tetszett, de majd szerzek vhogyan utólag:D Vhol libalegelőként jellemezték a konci területét, hát odaérve, már messziről látszott a színpad, és egy hatalmas füves terület volt kijelölve parkolónak. Családias pikniknek nézünk elébe, gondolhattuk, hiszen a természet lágy ölén az egész már tényleg hétvégi kiránduláshoz hasonlított. Az eső épphogy szemergettpicit, az esőkabátot elpakoltam. Leparkoltunk, még alig állt ott néhány kocsi, de mondták, hogy még hátrébb... még hátrébb, mert több ezer autót várnak! Reggeliztünk, jól esett a szombathelyi tanulózsemle, majd elindultunk felmérni a terepet. Nagyon örültem, mikor megtaláltuk a küzdőtéri bejáratot, hiszen alig lézengtek még ott, és így azt találtam ki, hogy én onnan nem mozdulok el, lecövekeltem a kordonok mögött, nehogy később többen legyenek már előttünk, mint azt megérdemeljük. Anették visszamentek a kocsihoz megcsinálni néhány szendvicset, én addig ott maradtam a bejáratnál. Nemsokára megérkeztek Anették Szombathelyi ismijei, így jól elvoltam velük, amíg vissza nem jöttek. Lassan kezdett gyülekezni a Jovis had, de én ott voltam elől és nem nagyon érdekelt, mi van mögöttem.  Telt múlt az idő, néha elmentünk körülnézni, meg Toi Toira, aztán kinyitott az egyetlen Merchandizájnos. Turnékönyv nem volt, csak pólók, meg sapik, és kitűzők, én egy Khakiszínű sapkát vettem, gondolva az esőre is! Jon is édes volt Münchenben, mikor megázott felvett egy sapit! Közben láttuk a fanclubbosokat is, hallottuk utólag, hogy nem volt könnyű éjszakájuk, mert néhányszor emgáztak, és alig aludtak két órát, plusz már előző nap tudták, hogy ha villámlani fog a buli elmaradhat.. akik a délutáni órákban érkeztek, már nem sok esélyük volt, hogy első sorokból láthassák a bulit, szóval örültem, hogy ott maradtam, és mikor 3 felé mindenki egyszerre kelt föl, pár lépésre voltam a biztonságiaktól. Ekkor jött egy kis nyári zápor. és mintha dézsából öntötték volna... "Szegény" fanclubbosokat épp a zivatar előtt engedték a színpad elé! !-reelállt a zuhé, ekkor már mindenki várta a bejutás pillanatát. Egyszer csak hirtelen megindult a tömeg, és mindenki nyomott mindenkitelőlre. Engen is egy másik sorban álló csaj nézett meg, vagyis a táskámat. Egy sorban engedtek be, aztán volt többkicsi, megkért, hogy bújjak át a kordon alatt, meg mg mit nem, és elvette a kajámat, aztán uzsgyi a színpad eléééé! Középen már nem láttam helyet, anették mögöttem jöttek, de lemaradtak, megint, és én vérszemet kaptam, így kicsit a színpad szélére futottam, ahol volt még hely a kordon mögött. Anették középre mentek, de nem mentem utánnuk, mert vééégre a kordon mögött voltam, és senki nem volt előttem!!! Tökre boldog lettem, és írtam a többieknek, hogy bocs, hogy elrohantam, de király helyen vagyok a Huey-ék felén a kocsinál tali! Szóval előttem csak a fanclubb, és a kordon, mögöttem az ötvenezer Jovi fan de voltak sztem többen is. A koncert minden perce feledhetellen, és csodálatos volt. Jon mindent beleadott, és Richie is tökéletesen játszott. Egyáltalán nem volt erőltetett, mint ahogy azt többen gondolják róluk, minden teljesen rendben volt. Teli tüdőből végigénekeltük az összes számot, és túl voltunk két és fél óra csodálatos élményen és sajnos ott kellett hagynom őket. Néhány pillanatig a színpad szélére jött Richie, majd Jon is, szóhoz sem jutottam a döbbenettől. Richie nevét még tudtam kiabálni, de Jont már csak ámulva figyeltem!A konci végén láttam amikor Jon a lépcsőn lefelé megveregeti David vállátt, "jól van haver, ezt a bulit is megcsináltuk:D" Tényleg fantasztikus este volt! A havafelé jutást inkábbhagynám, arról eleget cikkeztek a bulvárlapok sártenger, és hajnali 4, meg ilyesmi! Nekünk nem volt olyan vészes, mert Anett faterja még időben kiállt a parkolóból! Nem volt nagy kedvem hazaindulni, mert sajnáltam otthagyni az egész turnét!

Boldognak kéne lennem, de nem lehet teljes az örömöm, amíg nem tudom meg, hogy "drága szempárom" fog e még tőlem ebben az életben akarni vmit. Vagyis lehet-e közöm még egy olyan férfihoz, aki tökéletes, legalábbis számomra, de szerelmes, csak már nem belém. Most úgy vagyunk, hogy megfordult a szemezés, többnyire én veszem őt észre, akaratlanul is és nem ő bámul engem. Néha látom, ahogy kb száz méter távolságról rámnéz, közben úgy viselkedik, hogy "na mit akar még mindig ez a (már bocsánat) elmaszott nő tőlem?! Ne akarjon semmit, mert már más KELL, biztos akarok lenni abban, hogy mit érzek, és nem merek a szemedbe nézni." Mindez rettentően fáj, és tegnap este arra gondoltam, hogy a jó fenébe is! Miért nem tudtam megadni ennek a férfinak, amit szeretne? Miért féltem tőle annyira, hiszen nála kedvesebb pasit nehezen találnék, és miért löktem félre, hogy hagyj békén, hiszen nem lehetek veled??? És egy hülye kis ribanc vagyok, aki most magányosan sóvárog. Kemény gondolatok ezek, de így érzek, és hiába van tele a fejem egy egész rockbandával, mégis ott sírok utána, ahol senki sem lát. De többet most nem írnék róla sem, bár nagyon szeretem, a gondolataim helyét megint átveszi a Bon Jovi, és az utazás izgalmai.

Drága jovisaim:D:D:D Átéltem életem első Bon Jovi koncertjét, München 72.000 drága Bon Jovi rajongóval együtt. Az álom kellős közepén voltam, és még nem ébredtem föl, holnap kezdetét veszi az utazásom, 2. Bon Jovi koncimra. Igeeen. a másodikra. Münchenről írtam egy hosszabb beszámolót még az abbcenteres blogomba, idelinkelem:

http://www.abbcenter.com/index.php?b=blog_bon_jovi_elveszett_foutak&id=6777

Holnap utazom Szombathelyre drága Anettomhoz, és onnan másnap reggel irány Ebreichsdorf. Jobban várom, mint az elsőt, hiszen az tényleg olyan volt, mintha látomásom lenne. Nem számított, hogy a küzdőtéren voltunk, (na jó, csak egy kicsit)és nem Fanclubosként elől, így elsőre örökké emlékezni fogok erre a napra. Tökéletes koncert volt, Jon felejthetelen élményt nyújtott, és drága Richiere sem találtam szavakat. hibátlanok voltak, és boldogog, és ez az öröm a mi arcunkra is rávetült, és azt kívánom, bárcsak örökké tartott volna. De csak két és fél óra volt, meg a várakozás, s áldom Anettet, hogy annak idején rábeszélt engem Münchenre is. És hogy megint láthatom őket? Ez csak a gyors jegyrendelésnek köszönhető még a turné elején. A tribünjegyeinket elcseréljük majd kinn egy terhes kismamával, hogy megint jól kitombolhassuk magunkat. Szóval holnap este indul az újabb őrület, Let`s Gooooo, és Lost Higway, Hey, hey....

Egyszerűen nem bírom tovább. Ha nem beszélek vele, úgy fog eltűnni az életemből, mint egy álomkép, és csak egy távoli gyönyörűségnek fog tűnni. Könnyeimmel küzdve jöttem ki a munkahelyemről, pont miatta, pedig boldognak kell lennem München miatt, de nem tudok őszintén örülni. Mintha semmi nem érdekelne azóta, hogy nem vigyáz rám, és nélküle nem tudom meddig bírom ezt csinálni. Nem akarok nélküle (hűű ezt kimondani...nélküle) semmi különösebbe belefogni, vagyis röviden szólva, elegem van mindenből. Még a szemébe sem bírok belenézni, mert egy hülye nő vagyok:((( annyira, de annyira elrontottam vele mindent, hogy tényleg muszály lesz bocsánatot kérnem tőle. Ez így nem mehet tovább!!!!

 Olyan gyorsan telik az idő, hogy észre sem fogom venni, mior már vígan ott leszünk Münchenben, és énekelni fogjuk Hogy Shot througt the hart..:D Tegnap megkaptam a lentebb látható fehér felsőt, ami végre kiváló anyagból van, és M-es méretben pont megfelel. a vállánál egy kicsit nagyobb, de ha vasalva van, nem vészes. Most hogy már minden perc számít, már szinte az órákat kell visszaszámolnunk, és elindulunk egy csodás útra, kevésbé van időm másra gondolni. Az eszem mégis csak egy névtől zsong, és egyszerűen nem tudom kiverni Őt a fejemből. Úgy tűnik én már csak ilyen vagyok, vágyom az elérhetetlen dolgok iránt, és ez a férfi, most egyre elérhetetlenebbé kezd válni számomra, de annál jobban kívánom őt, hogy az már fáj. Nem akarok beleszólni az életébe, amíg van egy nő, akibe most szerelmes, nem akarom, hogy bajba kerüljön miattam. Akármennyire is kerül, vagy nem mer hozzám szólni, nem tudom gyűlölni őt, bármennyire is hülye helyzet, amibe kerültem. Múlt pénteken majdnem elbőgtem magam, miután eltölthettem a területén kábé olyan húsz percet. Ezalatt ő kétszer átvágtatott ott, hogy sokan vagyunk, meg a hóbortos csaj nagyképűsködött ott, és velem sem a hibákról akart beszélni, inkább lelépett haza. Kérdeztem volna tőle, erre megtalálták őt hóbortosék, és nekem nem volt kedvem még egyszer kérdezni tőle, rámnézett de nem mertem újra  a szemébe nézni, fogta magát és le akart lépni. Igaz, én sem ilyesmi miatt akarom megtalálni, szerintem aznap már neki s elege volt. Ja és pofátlan is volt, mert drága nyafogós Anitácskája direkt elhúzzott onnan, hogy elköszönjön tőle, és ott édeskedett vele, ahová én is visszamentem dolgozni. Mérgemben elfordultam tőle, és rá sem néztem, hagy tűnjön már el onnan. Szerencsétlenségemre másik "idősebb megcsinált nője" (ez nálunk csak ilyen szófordulat) egész nap mellettem kényszerült dolgozni, erre mondják, hogy ennél rosszabb már ne is történjen velem.:((((((((((((( Ekkor legszívesebben bőgni kezdtem volna, de tartottam magam. Egyébként kedves nő, még csokival is megkínált....:P

Mindezt elfeledve jövő héten Jovi, és már annyira de annyira várom, de annyira...Hogy hol tiszta jó kedvem van, hol meg megszáll vmi félelemmel vegyes várakozás. Közben anyumék is tiszat idegek, hogy leszünk meg ebben a hónapban, mert nem sok pénzünk maradt, és nagyon remélem, hogy apum tud majd menni külön dolgozni, meg a tesóm is rászánja magát melóra.énmeg az összes eurót úgysem fogom elkölteni, hanem csak egy pólót veszek meg vmit mellé, és a többit visszaváltom, hogy legyen pénzünk. Istenem bárcsak mindent meg tudnék adni a családomnak is, nem akarom, hogy problémáink legyenek....!!!!

"All about lovin' you"
Minden arról, hogy szeretnek [téged]

Ránézvén életem oldalaira
Elmosódott emlékek rólam és rólad
Hibák, tudod, amiket csináltam egy párat
Párszor mellélőttem/próbálkoztam és estem időről időre
Baby, ott voltál hogy talpraállíts
Voltunk már akadálynál egyszer vagy kétszer
Ezt meg fogom kockáztatni
Kérdezz engem, hogyan kerültünk ilyen messzire
A válasz a szemeidbe van írva

Akárhányszor rádnézek, baby, valami újat látok
Ami magasabbra visz, mint előtte, ez kényszerít, hogy akarjalak
Nem akarok aludni ma éjjel, az álmodozás csak időpazarlás
Amikor nézem, az életem mivé vált
Én vagyok minden arról, hogy szeretnek [téged]

Éltem, szerettem, vesztettem, fizettem pár tartozást, baby
Voltunk már a pokolban és újra itt
Ezeken mind keresztül te mindig a legjobb barátom vagy
Mindazon szavakért, amiket nem mondtam és mindazon dolgokért, amiket nem tettem
Ma este találok egy módot

(refrén)

Elviheted ezt a világot
Te vagy minden, ami én vagyok
Csak olvasd a sorokat az arcomon
Én vagyok minden arról, hogy szeretnek [téged]

[Gitár szóló]

(refrén)

Minden arról, hogy szeretnek

Végre megint egy jó hosszú hétvége, amikor nincs semmire gondod, 3 nap pihenés:P nyakunkon van München, már CSAK 13 csodaszép májusi nap van hátra, és indulunk!!! Jövő héten elintézem a pénzváltást, úgyhogy felőlem akár indulhatunk is. E-bayről beszereztem még egy felsőt, de mást nem merek már venni. Remélem megkapom a koncertig.

Közben energiám felét az teszi ki, hogy Rá gondolok, és most az jutott eszembe, hogyan tehetném valaha jóvá, hogy olyan hideg voltam vele. Nem akartam leírni, hogy olyan kemény, mint a szikla, de százezerszer megbántam, elhihetik! Ezt az idézetet most találtam, szerintem elgondolkodtató.  

"Az, hogy igazi vagy, nem attól függ, hogy miből készítettek téged. Ez egy olyan dolog, ami csak történik veled. Amikor egy gyermek hosszú időn át szeret - nem csak játszik veled, de TÉNYLEG szeret téged - akkor válsz IGAZIVÁ… Ez nem egyszerre történik meg. Fokozatosan válsz azzá. Hosszú ideig tart. Ezért nem történik meg azokkal, akik könnyen megtörnek, érdesek vagy akikkel túl óvatosan kell bánni. Általában, mire VALÓDIVÁ válsz, a sörényed legnagyobb részét “leszeretik” rólad, kiesnek a szemeid, meglazulnak az ízületeid és nagyon elkopsz. De ez mind nem számít, mert amikor egyszer már IGAZI vagy, nem lehetsz csúnya, csak azok láthatnak annak téged, akik egyébként sem értenek meg semmit.”
(Margery Williams)

Ebből kiindulva lehet, hogy hosszabb időszak lesz, amíg ez a pasi meg fog érteni engem, és esetleg szüksége lenne rám. Valóban én lennék neki az igazi??? Az idő majd kideríti. Nekem meg elterelő hadműveletekre van szükségem, hogy rövid ideig kiverjem őt a fejemből. Vettem három új könyvet. Nem mintha több pénzem lenne ilyesmire, de volt 18.000 Ft értékű kultúra utalványom. Cd-ket sajnos nem tudtam beszerezni, de megvettem "A rock története 1. rész"-ét, ami egy jó vaskos kötet, és átfogó rocklexikon, méghozzá az 50-es, 60-as évekről. A történet 3 könyvből áll, elég lesz a többit is beszerezni. Vettem még egy Leslie L. Lawrence-t "A vérfarkas éjszakája, és a legújabb Stephen King mégvaskosabb kötetét. Lesz mivel elterelnem a figyelmemet róla. Szóval most pihenek, nincs semmire gondom, csak az indulás napját várom.

Tegnap kitörölték az iwiw Ősközösségi oldalról az adatlapomat, szóval egy napig mintha kihaltam volna. Szerencsére Dynámtól rögtön kaptam egy új meghívót, és csináltam új adatlapot, úgyhogy léccives, aki szeret, jelöljön majd vissza újra! Állítólag feltörték az adatlapomat, ezért (jó tanács!) sűrűbben kell jelszavat cserélni! S tegnap eltört az  a napszemüvegem, amit kb egy hete vettem 3000 Ft-ért a Rossmannban:((( pocsék nap volt .Ma nem bírtam tovább és beszóltam vmit a drága gyerekemnek! Én gyűjtöttem össze Ingrid névnapra a pénz, és Évink kérdezte mikor tudja őt felköszönteni. Mivel nem mertem csak úgy betörni BMW-s területre, nem érdekelt semmi, szóltam szívemnek, hogy "mond már meg léccives Évinek, hogy szerdán tartunk Ingrid napot"... Úgy meglepődöt, hogy egyáltalán szóba álltam még vele, hogy rögtön szétkürtölte utánna a BMW-s tyúkoknak. Próbálta elhülyéskedni, melyik Évinek? Meg hogy nem érti, de olyan édeses nézett, meg tudtam volna zabálni. Nem mertem túlreagálni, és még köszönni is elfelejtettem, úgy megleptem őt, szóval semmi extra mosoly, csak a kemény nő képe. Hallottam, hogy mit reagáltak rá a BMW-n, hogy én nem merek odamenni? De ezt csak miatta nem merem, nehogy kidobjon onnan, hogy mit keresek ott. Elvan a gyerekem egész nap két megcsinált nőjével (csak régi munkatársak:P) annyit rohangálnak hozzá, hogy legszívesebben elröhögném magam. Mi lesz, ha tényleg elmegy akkor kihez megy oda Anita drága nyávogni, hűű annak a csajnak olyan nyafogós hangja van, és drága szívem ezért van oda. Elég csöpögős, ha értitek mire gondolok, na tőlem ilyet nyávogást ne várjon.) Szóval lehet, hogy újra szóba fog állni velem:))))) Mosolyogva jöttem ki a munkahelyről, már ennyi is elég volt, hogy boldogabb legyen a napom. Valahogy meg kéne szépülnöm közben elég pocsékul festek:S teljes rotor-tatar kéne, vagyis új hááre, szemöldök-kiszedés, egy kis szoli sem ártana a bőröm miatt. Drága Ildim meg azt mondta, hogy a fia meg tudja venni az üdülési csekkemet, féláron. Majd megszámolom mennyit fogok így visszakapni. Kell a pénz, mert 15 nap múlva IRÁNY MÜNCHEEEEEEEN!!! Ohhh, YEAAAH!

Nagyon gyorsan eltelt ez a négy nap, szusszantam egy kicsit, de már alig vártam, hogy végre ismét dolgozzunk, mert ott van Ő. Újra látni őt olyan volt, mintha megnyugodott volna a szívem. Nem bunkó módon ment oda mindjárt a "hülye BMW-s" nőihez, hanem első dolga volt odajönni hozzánk, és nekünk NEKEM, és főnökömnek köszönni egy hatalmas "Sziasztokal", és közben kezet fogott Petivel. De rám nézett, és ez mindennél többet jelentett nekem. Csak visszaköszönni volt időm, hogy "Szia" és már sajnos spurizott is az övéihez. Lehet, hogy elsőként Editke köszönt rá, de hát ő olyan, hogy szinte karon fogva vezeti be a drágámat. Mindig kiül az ajtóba, és csak akkor jön el onnan, mikor Ő megérkezik. Ami feltűnt, hogy rengeteget fogyott. Mintha nem is az a pasi lenne, akit tavaly még duzzadt az erőtől, meg volt egy kicsi pocija is. Biztos volt kivel kalóriát égetnie, mert tuti a szex miatt fogyott ennyit. Ha az a nő ennyire kikészíti, akkor meg sem érdemli. Nehogy elfogyassza őt teljesen, mert olyan vékony lett szinte, mint én. Rögtön azzal kezdett, hogy felvágott pár előlapot, de ép megláttam, akaratomon kívül, ahogy a kést végighasítja a nyejlonon:P!!! Olyan lágyan vitte ezt véghez, pedig az csak egy szemétre való cucc, akkor egy nővel milyen gyengéd lehet? Hülye Editke mindig be mer szólni neki, és amikor ott vagyok én is csak nyög egyet, hogy ajjj,"Emese mért nem szól hozzám semit?" Persze nem mondja ki, de ezt csak e miatt reagálhatja így. Még mindig arra vár, hogy én menjek oda hozzá? Hát ha csak ez kell!!! Holnap lesz rá lehetőségem, mert egy volt munkatársamhoz kell odamennem, BMW-s körökbe, mert Ingrid névnap lesz, s begyűjtöm a pénzt, de Évim mindig beszólt nekem a drága miatt, de ő tényleg beszól, ha ő is ott lesz, akkor végem:D S biztos nem fogja kihagyni, hogy ha odamegyek Évikéhez, ott punnyadjon a helyén és röhögjön. De akkor visszaadom neki, hogy "és te már kihevertél engem?" vagy hasonlót. Nem fog érdekelni ki van ott, és ki nincs. Sokat írok róla, miközben már csak 18 nap és megyek Münchenbe. Itthon meg apum balhézik a lemaradt rezsik miatt, olyan mint egy vészmadár, kikapcsolják ezt, kikapcsolják azt. De utólag úgyis beleadok annyi pénzt amennyit csak tudok, szóval befejezheti. A tesóm meg itthon döglik, ahelyett,hogy elkezdene Ballagás után munkát keresni, mert arra vár, hogy a szájába repüljön a sült galamb! Sajnos semmi nem érdekli, de tőlem ne várjon mindig pénzt, mert nem fogok adni neki.

Énekszó és rockzene!!! Már tényleg mindjárt itt van München, összesen csak 22 napot kell aludnunk rá! El kell felejtenem egy időre a szempáromat, végre van időm kipihenni magamat, és az utazásra koncentrálni. Tegnap befizettem a busz lefoglalásának rám eső részét, 25.200 Forintot, szóval sínen vagyok. Nincs más hátra mint élvezni ezt a pár hátralevő napot, hogy aztán végre útnak indulhassak életem talán legjobb bulijába. Talán meglesz a Bon Jovi Angels-es karkötőnk is, amit egy régi barátnőm ismerőse fog elkészíteni. Majd írok a kifeszíthető lepedőre is üzit Jonéknak, és az a fehér felső sem olyan vészes, amit a múlt héten kaptam meg tőlük. Üzenetnek ezt találtam ki: " 25 Years... On this Lost Highway, Hey, Hey!!! Jó, Nem;)? Már alig várom hogy láthassam végre őket, és útnak induljunk!!!!

A héten már nem kell mennem dolgozni, mert ma lesz tesóm ballagása 11-kor. Elég pocsék idő van, lehet, hogy esni fog. Egész nap arra tudtam gondolni, hogy most 5 napig nem fogom látni őt. Délutános voltam, így nem volt esélyem szembetalálkozni vele, hogy kérdőre vonjam, miért viselkedik velem úgy, ahogy. Csak annyira láttam, amíg a régi barátnője fojton utánna ment, így én már nem is illek a képbe, s ráadásul összejött a rémálma is. Egy műszakban dolgozom a hóbortos csajjal, aki épp mellettem küldte, amíg Ő épp lelépett. Editke elköszönt tőle, erre ő rám sem mert nézni, mintha ott sem lennék, lazán levág egy hellót. Mintha más nem is lenne ott. Úgy megtépném őt, hogy azt egy egész élet kevés lenne visszakapnom tőle:) Szóval 5 nap nélküle... a szemei nélkül, az illata nélkül, az egész lénye nélkül. Már most hiányzik, s milyen lesz ez az egész nélküle? Bele sem merek gondolni.

Próbáltam átgondolni a dolgaimat, és rájöttem, ha mindig csak gondolkozom, abból nem sok jó fog származni, cselekednem kell. Ha ettől a férfitól akarok még valamit, magamhoz kell láncolnom, legalább egy közös élménnyel, hogy többé ne tudjon szabadulni tőlem. Ez így durván hangzik, de látom rajta, hogy ő sem biztos magában, és tudnia kell, hogy nagyon fontos az életemben. Egy közös élményt akarok vele, ha mást nem lehet, így tényleg a régi szerelmem, a Forma-1 fog felszabadítani minket. Ha rajtam múlik, majd eljuttatom őt oda, és ez egy örök élmény lehet kettőnk között. Ma egy kicsit tudtam örülni végre egy napnak. Itthon vagyok, játszottam a kertben a kutyámmal egy kicsit, majd megnéztem a Spanyol Nagydíjat. Jók a Ferrarik, egy szép kettős győzelem született Alonso hazájában:D Volt minek örülni. Schumi is kilátogatott a futamra, jó volt őt látni. Azt mondják, az Európai helyszínekre többet fog kilátogatni. Remélem hozzánk is eljön.

Mai napon legszívesebben elbőgtem volna magam. A szerelmem közvetlen közelében voltam, de nem jön oda hozzám, mert nekem kéne bocsánatot kérnem tőle. Csak kerülgetett, vagy messziről nézett rám. Akárhová megy, vagy ha jön, minden mozdulatát megérzem, szinte olyan nekem, mint egy napi drogadag. A közelében viszont gyenge vagyok, alig merek megszólalni, szegény nem tudja elképzelni, miért vagyok ilyen. Tudja, hogy szeretem, mert az egyik munkatársamhoz minid úgy megy oda, nevetve, hogy Emese most biztos... de nem merek visszaszólni. Nem tudom megérteni, ha tényleg kellettem volna neki, miért menekült egy másik nőhöz. Igen, szerelmes vagyok, ez már biztos. A csapdájába estem, és megőrülnék, ha tényleg elmenne tőlünk. Ha tudná, mit jelent nekem!!! Én vagyok a legbénább nő  a világon! Csak egyszer borulna el úgy az agyam, hogy máshoz nem mennék, csak hozzá!!! De nem tehetem meg, mert ott van a barátnője!!! Képtelen lennék ártani neki. Bárcsak oda tudnék menni, csak egyszer .... Az sem érdekelne, ha utána folyna a könnyem előtte. Nekem ő ott a legfontosabb,már semmi nem érdekelne, csak ő... Mit tettem vele??? Ha jelentek neki még valamit, remélem meg tud bocsátani nekem...

Ez a mondat egy autóversenyzős filmből ragadt meg bennem. Most valahogy nem ugrik be a címe, de ez Stallone filmje, és pont az ő szájából hangzik el. "Ha szereted őt alázkodj meg ha kell." Valahogy így hangzott. Nekem is meg kell ezt tennem, meg kell alázkodnom a férfi előtt, aki addig nem fog hozzám szólni, amíg bocsánatot nem kérek tőle. Nagyon hülye voltam hozzá, és nem vettem észre, hogy tényleg én kellek neki. De tegnap jó pár méterre tőlem fennhangon, röhögve mondta, legalább annyira hangosan, hogy biztos meghalljam, hogy ő most szerelmes. Mintha szíven szúrtak volna. Akkor döbbentem rá, hogy tényleg kell nekem ez a pasi. Erről a helyről már senki más nem fog érdekelni. Aztán pár perc múlva sunyin rámnézett és észrevettem. Minden percben érzem, ha közeledik, akaratomon kívül. Ráadásul már tavaly óta beszélik, hogy ő is el fog onnan menni, mint ma a nagyfőnök. Már tavaly is mondta, hogy nem tudja mi lesz, de ha ő is elmegy, semmi keresnivalóm ott. Nélküle amúgy sem bírom, s most azért viselkedik úgy, mintha semmi nem érdekelné, mert el fog menni. Nekem meg oda kell állnom elé, hogy még időben megtudja, mit jelent nekem, különben egész életemben bánni fogom. Óh, bárcsak holnap sikerülne elmondanom, hogy ne legyen ilyen velem, mert nem bírom őt így elviselni. Ma úgy jött felém, hogy nem szólt semmit, és alig mer rámnézni. Elveszítem őt, ha nem vallok be neki mindent. Nélküle én már senki vagyok...

A hajnali szél háztól házig szalad, mindenkiről mindent tudni akar. Képeket rajzol a homokba, könycseppet a fáradt arcokra... Ooooh Yeaaaah! Előbb meghallgattam ezt a jó kis Csárli nótát. Nem rossz, nagyon szeretem ezt a dalt is. A könnycseppek az én szemeimből is folynak, sokszor lefekvés előtt törnek elő és csak úgy legurulnak az arcomon. Ez mind a szempárom hiánya miatt van, akire ma alig mertem ránézni. Félek beszólni neki, hogy héé Baby, még én is itt vagyok, és kellesz, még gyenge vagyok a közelében. Még nem tudok úgy a szemébe nézni, hogy ne küldeném el őt a fenébe kedves szavak helyett. Reggelente mindig őt veszem észre elsőnek, látom, mikor megérkezik, vagy általában mikor beérek, ő már ott van, és épp vetkőzik. A karjai látványától is összeszorul a gyomrom, főleg ha munkaruha nélkül szaladgál:((((Annyira hülye voltam. Már látom, mit veszítettem, de tudnom kellett volna az elején, ki is ő? Ez nem olyan "szerelem első látásra" dolog volt, csak talán másodikra.Ma néhányszor elrobogtam mellette, és rá sem mertem nézni. Megértem, ha gyűlölne érte. Reszketek a közelében, vagy csak ennyire kívánom őt? Annyiszor botlom belé akaratomon kívül, ahányszor csak lehet, és ő sosem szól egy szót sem. A nálunk lévő összes pasi, újjabban a szőke csajokért van oda! Megértem, ha követi a divatot, de azért ne lökjön félre. Valaki beszólt neki, mikor ebédelni ment? "Na megy a buli?" Buli? Szóval én is csak egy buli lettem volna számára? Egy átkozott nő a sok közül? Legszívesebben megtépném őt!

Hogyan szerezzek vissza egy már elveszettnek tűnő szerelmet? Hogyan lehetne az enyém a szeretett férfi, ha ő már másé? Hogyan viseljem el szó nélkül, hogy ő már másra figyel, más kell neki, már hozzám sem akar szólni? Hogyan? Hogyan szerezzem vissza, úgy, hogy közben ne ártsak a másik nőnek, és neki sem? Miért teszi ezt velem? Csak ha néhányszor rámnéz, már attól is boldogabbnak érzem magam. Még ha távolról is teszi mindezt. Tiszta őrület! Nem bírom kiverni őt a fejemből, minden nap úgy alszom el, azzal a tudattal, hogy ő most más karjaiban van. Még mindig gyenge vagyok a közelében, de szerencsémre alig kerülök hozzá közel. Én vagyok élete elrontott nője? Neki volt elege belőlem? Mégis mit tehettem volna? Játszam el a (már elnézést)seggnyaló ribancot, s akkor talán ma nem néz így rám? Ilyet soha nem tettem volna. Há, most körülveszi magát szőke cicákkal, biztos nem bírja elviselni többé a barna csajokat. Mégsem tudom őt gyűlölni. Ma arra keltem, hogy bocsánatkérő levelet írok neki, ne legyen ilyen velem, de az akkor szánalmas lett volna. Nem tudom gyűlölni, mert akkor már nem írnék róla, nem gondolnék rá minden áldott(?) nap. Most nagyon illik a hangulatomhoz Bon Jovi és LeAnn Rimes duettje, én sem vágyom másra, csak hogy mindent elmondhassak annek a férfinak, akire talán mindennél jobban vágyom

Az előbb kirohantam az utcára, a postás után, mert rossz a csengőm, és nehogy kiabáljon alapon, nem tudtam aláírni az ajánlott küldeményemet. Megérkeztek a küzdőtéri INNENRAUMOS (ezt a szót sosem fogom elfelejteni:D)állójegyeink végre a németektől!!!!!Az e-bay-es eladója nagyon korrekt volt a vásárláskor. Bruni a múlt héten megírta, hogy már postázta is őket, persze megköszöntem neki, mert ezt így illik ilyenkor. Szóval most nagyon örülök, hogy véééééééééééééééééééééééééééégre itt vannak. Auserdem nochmals Vielen, Vielen Dank Bruni!!!!

Ha feltalálom az időgépet, első dolgom lesz visszautazni addig a közös első ebédünkig, amikor a drágám meglátta bennem a tökéletes nőt, és egész este hihetetlen kedves volt. Na ott kezdődött minden, igaz én már akkor megijedtem tőle, mert a többi csaj mesélt róla néhány dolgot. Én meg persze azonnal visszautasítottam, de már azt is megbántam. Bárcsak megtörtem volna, és leülök vele dumálni,de ezek sajnos a mi lett volna ha kategóriába tartozó meg nem történt dolgok. Ma épphogy rámköszön néha, de egyebet nem akar mondani, mert most mást szeret. Előbb épp megnéztem a Jóbarátokat, és abban volt az a rész, mikor Joey bevallja Rachelnek, hogy szerelmes belé. A csaj ezt nem nagyon tudta lereagálni, csak barátként tud rá tekinteni, és Joey is csak alig mer Récshez szólni, csak sziázni mer szegény. Erre Récs gondol egyett és hülye indokkal odamegy hozzá, hogy tudjanak miről beszélni. Na lehet hogy a szempárommal is ez a baj, hogy nem tud mit mondani, és ezért fél. Én is félek, de ez elég kínos köztük, az én mentőövem valószínűleg  a Forma-1 lesz. Szigorúan barátilag!!! Ha még olyan őrült lesz velem, ahogy ismerem, majd ott kiderül, mit akart tőlem. Mert nem bírom elviselni én sem, hogy most így áll hozzám. Amúgy is pocsék a kedvem a műszakváltás miatt, de most meg Ő miatta pláne sajog a szívem.

Nincs túl jó kedvem. Valahogy minden összeomlik körülöttem, vesztettem egy szerelmet, egy másik műszakba kerültem, így a barátaim sincsenek velem, olyan, mintha tök egyedül kéne mindent megoldanom. Ez annyiban nem rossz, hogy önállóságra nevel,s azért próbálom mindig a dolgok pozitív oldalát nézni. De nem jó így. Úgy néz ki le kell mondanom az angoltanfolyamról is, mert kell az a havi húszezer egyéb dolgokra itthonra. A szempáromat muszály minden egyes nap elviselnem, most épp megtalálta újabb kedvencét akire egész nap figyelhet. Tud kivel pótólni, ha kell:((((, neki ez nem jelent problémát. Szeretném ha odajönne, és elmondaná, még kellenék neki, legalább hazudja, hogy szeret. Közben egyre közeledik a Müncheni utazás napja. Nagyon izgulok, hogy sikerüljön végre rendezni a busz költségeit is, az Innenraumos jegyek rendben érkezni fognak. Ma beadtam a lepedőnek valót:) egy selyemanyagra lesz az átszúrtszíves jelkép nyomtatva, és lesznek ilyen matricáim is:p Holnap kész lesznek, úgyhogy majd ragasztgathatom őket.

 Akárhogy is fáj, nem tudok haragudni erre a férfira. Fáj, hogy többé nem tud úgy a szemeimbe nézni, hogy abban ne a sajnálat, harag látszódjék. Nem tudom hol tart a kapcsolata, de  tudom hol rontottam el az esélyemet vele. Nagyon sajnálom, hogy félénk voltam hozzá, és amíg ott leszek el kell viselnem, hogy minden nap szemrehányóan fog rám nézni. Meg kéne mondanom neki, hogy attól, hogy ő most szerelmes, nem kell átnéznie rajtam, mert ezzel kikészít. Jövő héten ráadásul másik műszakba kell átmennem, pont miatta, mert vannak olyan nők, akik odamentek hozzá, hogy nekik ő kell. Én szenvedek a legjobban, és annyit sem mondana, hogy szerencsétlen, vagy húzzak el onnan a francba. Pedig ha tudná, hogy szívem szerint csak neki segítenék azon az átkozott helyen. gondolom nem akart annak kitenni, hogy nap mint nap a "megcsinált nőit" halgassam.Mindettől függetlenül még szeretem, és nem akarom hogy gyűlölettel nézzen rám... Legszívesebben Jelenává változnék, és megírnám neki, hogy nem bírom tovább nélküle, de sajnos nem vagyok ilyen merész, csak ennyire:

Elbűvöltél

 

Akkor éreztem, hogy

Talán újra lehetek még szerelmes

Többé nem gondoltam a múltra

Ismét jó volt férfira vágyni

Látni szemeidben, hogy kívánsz…

Azt hiszem, elbűvöltél

Ha már benne vagyok a jegyrendelés témában, Anett rábeszélt, hogy próbáljak még egyszer rendelni az e-bay-ről, mert nem akarunk egymástól külön lenni. Igaza is van. Másik barátnőm talán fog tudni vevőt a két Block jegyre, így Jovi angyalkái még plusz két embert tudnak majd elrepíteni Münchenbe:D Én meg megint szenvedek majd a német miatt amíg megkapom a jegy tulajának banki adatait, de megéri. Bár Richie újabb botlása kicsit kiakasztott, de próbálok hinni benne, legalább mint zenészben. Közben megint nagy változások voltak  munkahelyemen, kis híján ismét a drága szempárom irányítása alá kerültem. Most egyenlőre nem bánom, hogy megint csak nem jöttem neki össze, mert bőven elég ha 100 méter távolságból láthatom őt, ahol most a BMW-s csajokat próbálja irányítani.Ott kő kövön nem fog maradni, már most rendezkedik, és pakolászik, egyszerűen megőrjített ezzel engem is. Nem tudom számítok-e még neki, mert ha van ideje, néha rámnéz. Ha ott ül a volt főnökasszonyom helyén akkor viszont képtelen vagyok beszólni neki, pedig minnél előbb lépnem kéne, ha akarok még tőle vmi, mert van egy szlovák csaj, aki nagyon ráment a drágámra. Ha vele akar féltékennyé tenni, és azt várja, hogy majd kiakadok, akkor sikerülni fog. Emykének össze kell kapnia magát, és lépéseket kell tenni az ügy sikere érdekében:) Folyton a szemeire gondolok, amik néha úgy égettek:P Ez is hiányzik tőle, ráadásul most új főnökünk van, Zoltán a "szépfiú" úgyhogy Emese majd gurulhat utánna görkorival, mint az az elmebeteg csaj a reklámban.

Végre történt valami jó!!! Annyit kellett várnom rá, de megérkeztek a koncertjegyeink Münchenbe!!!!!  Reggel nem is hallottam a postást, csak a szomszéd szólt olyan 11 óra körül, hogy menjek hátra, mert kaptam valamit! Éreztem, hogy csak az e-bay-ről lehet vmi  Épp Ajkával beszélgettünk Richie problémáiról, és épp ki akartam lépni msn-ről, mikor áthívott a szomszédom a postám miatt, Szóval megérkeztek! Annyi sok utánnajárás és gyomorideg után a kezemben tartok 3 ilyen csodás papírlapot. Leginkább az e-bay-en lehet még rábukkanni néhány ticketre, ezek is onnan származnak. Viszont csináltam magamnak egy újabb problémát, mert Emyke néha nem is lát, csak szeretne  és 2 egyforma jegy van meg 1 más fajta. Így megint nem gondolkodtam, és sajnos nem lehet teljes az örömünk, mert 3-an vagyunk egy küzdőtéri jegyre, Most még gondolkodunk hogy legyen, mert cserélni kéne, hogy egy helyen lehessünk 3-an.