A hajnali szél háztól házig szalad, mindenkiről mindent tudni akar. Képeket rajzol a homokba, könycseppet a fáradt arcokra... Ooooh Yeaaaah! Előbb meghallgattam ezt a jó kis Csárli nótát. Nem rossz, nagyon szeretem ezt a dalt is. A könnycseppek az én szemeimből is folynak, sokszor lefekvés előtt törnek elő és csak úgy legurulnak az arcomon. Ez mind a szempárom hiánya miatt van, akire ma alig mertem ránézni. Félek beszólni neki, hogy héé Baby, még én is itt vagyok, és kellesz, még gyenge vagyok a közelében. Még nem tudok úgy a szemébe nézni, hogy ne küldeném el őt a fenébe kedves szavak helyett. Reggelente mindig őt veszem észre elsőnek, látom, mikor megérkezik, vagy általában mikor beérek, ő már ott van, és épp vetkőzik. A karjai látványától is összeszorul a gyomrom, főleg ha munkaruha nélkül szaladgál:((((Annyira hülye voltam. Már látom, mit veszítettem, de tudnom kellett volna az elején, ki is ő? Ez nem olyan "szerelem első látásra" dolog volt, csak talán másodikra.Ma néhányszor elrobogtam mellette, és rá sem mertem nézni. Megértem, ha gyűlölne érte. Reszketek a közelében, vagy csak ennyire kívánom őt? Annyiszor botlom belé akaratomon kívül, ahányszor csak lehet, és ő sosem szól egy szót sem. A nálunk lévő összes pasi, újjabban a szőke csajokért van oda! Megértem, ha követi a divatot, de azért ne lökjön félre. Valaki beszólt neki, mikor ebédelni ment? "Na megy a buli?" Buli? Szóval én is csak egy buli lettem volna számára? Egy átkozott nő a sok közül? Legszívesebben megtépném őt!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.