Akárhogy is fáj, nem tudok haragudni erre a férfira. Fáj, hogy többé nem tud úgy a szemeimbe nézni, hogy abban ne a sajnálat, harag látszódjék. Nem tudom hol tart a kapcsolata, de tudom hol rontottam el az esélyemet vele. Nagyon sajnálom, hogy félénk voltam hozzá, és amíg ott leszek el kell viselnem, hogy minden nap szemrehányóan fog rám nézni. Meg kéne mondanom neki, hogy attól, hogy ő most szerelmes, nem kell átnéznie rajtam, mert ezzel kikészít. Jövő héten ráadásul másik műszakba kell átmennem, pont miatta, mert vannak olyan nők, akik odamentek hozzá, hogy nekik ő kell. Én szenvedek a legjobban, és annyit sem mondana, hogy szerencsétlen, vagy húzzak el onnan a francba. Pedig ha tudná, hogy szívem szerint csak neki segítenék azon az átkozott helyen. gondolom nem akart annak kitenni, hogy nap mint nap a "megcsinált nőit" halgassam.Mindettől függetlenül még szeretem, és nem akarom hogy gyűlölettel nézzen rám... Legszívesebben Jelenává változnék, és megírnám neki, hogy nem bírom tovább nélküle, de sajnos nem vagyok ilyen merész, csak ennyire:
ElbűvöltélAkkor éreztem, hogyTalán újra lehetek még szerelmesTöbbé nem gondoltam a múltraIsmét jó volt férfira vágyniLátni szemeidben, hogy kívánsz…Azt hiszem, elbűvöltél
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.