It`s My Life - Életem napjai

Amíg Münchenben alig láthattam valamit a küzdőtérről, addig Ebreichsdorf maga volt a legcsodálatosabb koncert, amin valaha részt vehettem. Münchent még ki sem hevertem, eljött június 3-a. Hazaérve a munkából összepakoltam, és egy délutáni busszal elindultam fel, Pestre, hogy onnan aztán Anettékhoz utazzam. Azt hittem, kevesebb cuccom lesz, mint Münchenhez volt, de nem úsztam meg a nagyobb hátitáskát. A Szombathelyre szóló IC vonatjegyet még Vácott megvettem, s anyukámnak hála féláron jutottam hozzá. Csodálkoztam, miért adott a nő két jegyet, de mint később kiderült, az egyik a menlevél volt. Odafelé vettem egy kis ajándékot Anett szüleinek, de még ezek után is maradt időm egy zónázó vonatig. Hat előtt értem be Pestre, aztán onnan irány a Keleti. Az IC jegyen figyelnem kellett, melyik kocsiba, és melyik székre szól a jegyem.Következett tehát a 3 órás utazás, amire jobb, ha az ember felkészülve megy: hideg élelem, víz, egy kis olvasnivaló legyen nálad! 19.00-kor indult a vonat, és 23.00 előt ért be Szombathelyre. Ott épp felhőszakadás volt, és Anett sem tudott volna az autójával átjönni az átjáró alatt, annyira állt a víz, még a váróteremis, amin átmentem teljesen úszott. Na az időjárásról ennyit! Tudtuk, hogy sok jóra nem számíthatunk, már néztük neten, milyen időt jósolnak a hétre errefelé. Imádkozhattunk, hogy a koncin ne szakadjon az eső. Anettékig Taxiztunk öt percet, aztán megérkeztünk hozzájuk. Lepakoltam,  majd mentünk fürdeni. Ettem pár falatot, majd megcsodáltam Anett Jovis szobáját! Tényleg nagyon szuper, főleg az az óriási kis képekből összerakott fotó tetszett ami a falon lóg. Próbáltunk pihenni az indulás előtt, reggel 7-re terveztük a kelést. Egész jól aludtam ahhoz képest, hogy idegen helyen voltam, de szegény Anett alig fért el miattam! Másnap aztán frissen keltünk, gyorsan összecuccoltunk, aztán Anett faterja vitt ki minket Dorfba, ami egyébként irtóra rendes volt tőle! Velünk jött még Ayka nővére meg keresztlánya is, aki 15 évesen élete első Jovi koncijára utazott velünk. Kriszti hozott útitervet, így nem tévedtünk el, meg egy talpra esett csaj, jó a németje is, úgyhogy nyugisan átértünk Dorfba úgy fél kilenc körül. Tudtuk, hogy jó helyen járunk, ugyanis a behajtón már több helyen ki volt plakátolva, hogy Bon Jovi erre, és cak követni kellett. Utólag bánom, hogy az egyik ilyen posztert nem csentem el, mert nagyon tetszett, de majd szerzek vhogyan utólag:D Vhol libalegelőként jellemezték a konci területét, hát odaérve, már messziről látszott a színpad, és egy hatalmas füves terület volt kijelölve parkolónak. Családias pikniknek nézünk elébe, gondolhattuk, hiszen a természet lágy ölén az egész már tényleg hétvégi kiránduláshoz hasonlított. Az eső épphogy szemergettpicit, az esőkabátot elpakoltam. Leparkoltunk, még alig állt ott néhány kocsi, de mondták, hogy még hátrébb... még hátrébb, mert több ezer autót várnak! Reggeliztünk, jól esett a szombathelyi tanulózsemle, majd elindultunk felmérni a terepet. Nagyon örültem, mikor megtaláltuk a küzdőtéri bejáratot, hiszen alig lézengtek még ott, és így azt találtam ki, hogy én onnan nem mozdulok el, lecövekeltem a kordonok mögött, nehogy később többen legyenek már előttünk, mint azt megérdemeljük. Anették visszamentek a kocsihoz megcsinálni néhány szendvicset, én addig ott maradtam a bejáratnál. Nemsokára megérkeztek Anették Szombathelyi ismijei, így jól elvoltam velük, amíg vissza nem jöttek. Lassan kezdett gyülekezni a Jovis had, de én ott voltam elől és nem nagyon érdekelt, mi van mögöttem.  Telt múlt az idő, néha elmentünk körülnézni, meg Toi Toira, aztán kinyitott az egyetlen Merchandizájnos. Turnékönyv nem volt, csak pólók, meg sapik, és kitűzők, én egy Khakiszínű sapkát vettem, gondolva az esőre is! Jon is édes volt Münchenben, mikor megázott felvett egy sapit! Közben láttuk a fanclubbosokat is, hallottuk utólag, hogy nem volt könnyű éjszakájuk, mert néhányszor emgáztak, és alig aludtak két órát, plusz már előző nap tudták, hogy ha villámlani fog a buli elmaradhat.. akik a délutáni órákban érkeztek, már nem sok esélyük volt, hogy első sorokból láthassák a bulit, szóval örültem, hogy ott maradtam, és mikor 3 felé mindenki egyszerre kelt föl, pár lépésre voltam a biztonságiaktól. Ekkor jött egy kis nyári zápor. és mintha dézsából öntötték volna... "Szegény" fanclubbosokat épp a zivatar előtt engedték a színpad elé! !-reelállt a zuhé, ekkor már mindenki várta a bejutás pillanatát. Egyszer csak hirtelen megindult a tömeg, és mindenki nyomott mindenkitelőlre. Engen is egy másik sorban álló csaj nézett meg, vagyis a táskámat. Egy sorban engedtek be, aztán volt többkicsi, megkért, hogy bújjak át a kordon alatt, meg mg mit nem, és elvette a kajámat, aztán uzsgyi a színpad eléééé! Középen már nem láttam helyet, anették mögöttem jöttek, de lemaradtak, megint, és én vérszemet kaptam, így kicsit a színpad szélére futottam, ahol volt még hely a kordon mögött. Anették középre mentek, de nem mentem utánnuk, mert vééégre a kordon mögött voltam, és senki nem volt előttem!!! Tökre boldog lettem, és írtam a többieknek, hogy bocs, hogy elrohantam, de király helyen vagyok a Huey-ék felén a kocsinál tali! Szóval előttem csak a fanclubb, és a kordon, mögöttem az ötvenezer Jovi fan de voltak sztem többen is. A koncert minden perce feledhetellen, és csodálatos volt. Jon mindent beleadott, és Richie is tökéletesen játszott. Egyáltalán nem volt erőltetett, mint ahogy azt többen gondolják róluk, minden teljesen rendben volt. Teli tüdőből végigénekeltük az összes számot, és túl voltunk két és fél óra csodálatos élményen és sajnos ott kellett hagynom őket. Néhány pillanatig a színpad szélére jött Richie, majd Jon is, szóhoz sem jutottam a döbbenettől. Richie nevét még tudtam kiabálni, de Jont már csak ámulva figyeltem!A konci végén láttam amikor Jon a lépcsőn lefelé megveregeti David vállátt, "jól van haver, ezt a bulit is megcsináltuk:D" Tényleg fantasztikus este volt! A havafelé jutást inkábbhagynám, arról eleget cikkeztek a bulvárlapok sártenger, és hajnali 4, meg ilyesmi! Nekünk nem volt olyan vészes, mert Anett faterja még időben kiállt a parkolóból! Nem volt nagy kedvem hazaindulni, mert sajnáltam otthagyni az egész turnét!