Mai napon legszívesebben elbőgtem volna magam. A szerelmem közvetlen közelében voltam, de nem jön oda hozzám, mert nekem kéne bocsánatot kérnem tőle. Csak kerülgetett, vagy messziről nézett rám. Akárhová megy, vagy ha jön, minden mozdulatát megérzem, szinte olyan nekem, mint egy napi drogadag. A közelében viszont gyenge vagyok, alig merek megszólalni, szegény nem tudja elképzelni, miért vagyok ilyen. Tudja, hogy szeretem, mert az egyik munkatársamhoz minid úgy megy oda, nevetve, hogy Emese most biztos... de nem merek visszaszólni. Nem tudom megérteni, ha tényleg kellettem volna neki, miért menekült egy másik nőhöz. Igen, szerelmes vagyok, ez már biztos. A csapdájába estem, és megőrülnék, ha tényleg elmenne tőlünk. Ha tudná, mit jelent nekem!!! Én vagyok a legbénább nő a világon! Csak egyszer borulna el úgy az agyam, hogy máshoz nem mennék, csak hozzá!!! De nem tehetem meg, mert ott van a barátnője!!! Képtelen lennék ártani neki. Bárcsak oda tudnék menni, csak egyszer .... Az sem érdekelne, ha utána folyna a könnyem előtte. Nekem ő ott a legfontosabb,már semmi nem érdekelne, csak ő... Mit tettem vele??? Ha jelentek neki még valamit, remélem meg tud bocsátani nekem...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.