Ez a mondat egy autóversenyzős filmből ragadt meg bennem. Most valahogy nem ugrik be a címe, de ez Stallone filmje, és pont az ő szájából hangzik el. "Ha szereted őt alázkodj meg ha kell." Valahogy így hangzott. Nekem is meg kell ezt tennem, meg kell alázkodnom a férfi előtt, aki addig nem fog hozzám szólni, amíg bocsánatot nem kérek tőle. Nagyon hülye voltam hozzá, és nem vettem észre, hogy tényleg én kellek neki. De tegnap jó pár méterre tőlem fennhangon, röhögve mondta, legalább annyira hangosan, hogy biztos meghalljam, hogy ő most szerelmes. Mintha szíven szúrtak volna. Akkor döbbentem rá, hogy tényleg kell nekem ez a pasi. Erről a helyről már senki más nem fog érdekelni. Aztán pár perc múlva sunyin rámnézett és észrevettem. Minden percben érzem, ha közeledik, akaratomon kívül. Ráadásul már tavaly óta beszélik, hogy ő is el fog onnan menni, mint ma a nagyfőnök. Már tavaly is mondta, hogy nem tudja mi lesz, de ha ő is elmegy, semmi keresnivalóm ott. Nélküle amúgy sem bírom, s most azért viselkedik úgy, mintha semmi nem érdekelné, mert el fog menni. Nekem meg oda kell állnom elé, hogy még időben megtudja, mit jelent nekem, különben egész életemben bánni fogom. Óh, bárcsak holnap sikerülne elmondanom, hogy ne legyen ilyen velem, mert nem bírom őt így elviselni. Ma úgy jött felém, hogy nem szólt semmit, és alig mer rámnézni. Elveszítem őt, ha nem vallok be neki mindent. Nélküle én már senki vagyok...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.