Hogyan szerezzek vissza egy már elveszettnek tűnő szerelmet? Hogyan lehetne az enyém a szeretett férfi, ha ő már másé? Hogyan viseljem el szó nélkül, hogy ő már másra figyel, más kell neki, már hozzám sem akar szólni? Hogyan? Hogyan szerezzem vissza, úgy, hogy közben ne ártsak a másik nőnek, és neki sem? Miért teszi ezt velem? Csak ha néhányszor rámnéz, már attól is boldogabbnak érzem magam. Még ha távolról is teszi mindezt. Tiszta őrület! Nem bírom kiverni őt a fejemből, minden nap úgy alszom el, azzal a tudattal, hogy ő most más karjaiban van. Még mindig gyenge vagyok a közelében, de szerencsémre alig kerülök hozzá közel. Én vagyok élete elrontott nője? Neki volt elege belőlem? Mégis mit tehettem volna? Játszam el a (már elnézést)seggnyaló ribancot, s akkor talán ma nem néz így rám? Ilyet soha nem tettem volna. Há, most körülveszi magát szőke cicákkal, biztos nem bírja elviselni többé a barna csajokat. Mégsem tudom őt gyűlölni. Ma arra keltem, hogy bocsánatkérő levelet írok neki, ne legyen ilyen velem, de az akkor szánalmas lett volna. Nem tudom gyűlölni, mert akkor már nem írnék róla, nem gondolnék rá minden áldott(?) nap. Most nagyon illik a hangulatomhoz Bon Jovi és LeAnn Rimes duettje, én sem vágyom másra, csak hogy mindent elmondhassak annek a férfinak, akire talán mindennél jobban vágyom