Olyan gyorsan telik az idő, hogy észre sem fogom venni, mior már vígan ott leszünk Münchenben, és énekelni fogjuk Hogy Shot througt the hart..:D Tegnap megkaptam a lentebb látható fehér felsőt, ami végre kiváló anyagból van, és M-es méretben pont megfelel. a vállánál egy kicsit nagyobb, de ha vasalva van, nem vészes. Most hogy már minden perc számít, már szinte az órákat kell visszaszámolnunk, és elindulunk egy csodás útra, kevésbé van időm másra gondolni. Az eszem mégis csak egy névtől zsong, és egyszerűen nem tudom kiverni Őt a fejemből. Úgy tűnik én már csak ilyen vagyok, vágyom az elérhetetlen dolgok iránt, és ez a férfi, most egyre elérhetetlenebbé kezd válni számomra, de annál jobban kívánom őt, hogy az már fáj. Nem akarok beleszólni az életébe, amíg van egy nő, akibe most szerelmes, nem akarom, hogy bajba kerüljön miattam. Akármennyire is kerül, vagy nem mer hozzám szólni, nem tudom gyűlölni őt, bármennyire is hülye helyzet, amibe kerültem. Múlt pénteken majdnem elbőgtem magam, miután eltölthettem a területén kábé olyan húsz percet. Ezalatt ő kétszer átvágtatott ott, hogy sokan vagyunk, meg a hóbortos csaj nagyképűsködött ott, és velem sem a hibákról akart beszélni, inkább lelépett haza. Kérdeztem volna tőle, erre megtalálták őt hóbortosék, és nekem nem volt kedvem még egyszer kérdezni tőle, rámnézett de nem mertem újra a szemébe nézni, fogta magát és le akart lépni. Igaz, én sem ilyesmi miatt akarom megtalálni, szerintem aznap már neki s elege volt. Ja és pofátlan is volt, mert drága nyafogós Anitácskája direkt elhúzzott onnan, hogy elköszönjön tőle, és ott édeskedett vele, ahová én is visszamentem dolgozni. Mérgemben elfordultam tőle, és rá sem néztem, hagy tűnjön már el onnan. Szerencsétlenségemre másik "idősebb megcsinált nője" (ez nálunk csak ilyen szófordulat) egész nap mellettem kényszerült dolgozni, erre mondják, hogy ennél rosszabb már ne is történjen velem.:((((((((((((( Ekkor legszívesebben bőgni kezdtem volna, de tartottam magam. Egyébként kedves nő, még csokival is megkínált....:P
Mindezt elfeledve jövő héten Jovi, és már annyira de annyira várom, de annyira...Hogy hol tiszta jó kedvem van, hol meg megszáll vmi félelemmel vegyes várakozás. Közben anyumék is tiszat idegek, hogy leszünk meg ebben a hónapban, mert nem sok pénzünk maradt, és nagyon remélem, hogy apum tud majd menni külön dolgozni, meg a tesóm is rászánja magát melóra.énmeg az összes eurót úgysem fogom elkölteni, hanem csak egy pólót veszek meg vmit mellé, és a többit visszaváltom, hogy legyen pénzünk. Istenem bárcsak mindent meg tudnék adni a családomnak is, nem akarom, hogy problémáink legyenek....!!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.